A patrac és a füredi nyereg
Lószerszámok, szerszámok
A füredi nyereg
A hortobágyi csikósnyereg, priccs, vagy patrac
„A magyarság a honfoglaláskor magával hozott nyitott nyeregszerkezetet használta tovább a kárpitozott úri és a farszíjas paraszt- és katonanyergeken. Európa számos országában a huszárezredeket az e hagyományt őrző nyergekkel, magyar módra szerelték fel.
A felszerelési tárgyak közt már a XVI. században említés történt a huszárnyeregről, bár ez a nyereg még a Rákóczi-szabadságharc idején sem volt egységes. A huszárok magyar- vagy katonanyerget, török- és németnyerget egyaránt használtak, de említés történt a kocsis-, továbbá a pajzánnyeregről is. Az 1744-ben elnyert mezővárosi rang és a hozzá kapcsolódó évi négy országos vásár engedélyezése a kisiparok megerősödésére is kedvező hatást gyakorolt Tiszafüreden. Itt elsősorban az állattartáshoz kapcsolódó mesterségek teljesedtek ki, de erősödött az ártéri erdők anyagára is építő faipar, köztük a nyereggyártás is.
Sajátos és híres változata a magyar nyeregnek a tiszafüredi nyereg. A tiszafüredi készítésű, majd ennek elterjedésével kialakult ez a fajta nyeregtípus, melynek jellegzetessége a viszonylag alacsony állás, valamint az első és a hátsó kápafejnek egyaránt kápakanálban való végződése, gyakran míves faragással történő díszítése.
Tiszafüredről származik a nyereg készítésének legrészletesebb leírása, s az önálló nyeregkészítő céhes központok közül is a tiszafüredi nyereggyártás történetéről, valamint az ott készített jellegzetes fanyergekről van a legtöbb ismeretünk.
Nagy Frigyes porosz király is teljesen magyar mintára szerelte fel és képeztette ki huszárságát, magyar tiszteket és altiszteket kérve ehhez, és ugyanakkor nagy számban vitték ki a tiszafüredi nyeregkészítő mestereket is, akik ott helyben, Poroszországban készítették a huszárság elengedhetetlen kellékét, a nyerget.
A hortobágyi nagyállattartás is sokáig ezt a nyeregtípust használta, amikoris a vármegyék erősen tilalmazták a pásztoroknak a nyergek használatát, hogy ezzel hátsó szándékú nagyobb útjaikat megakadályozzák. Erre az időszakra tehető a hortobágyi csikósnyereg – más néven hara, priccs, patrac.
(Forrás: Hortobágyi NKFT)
A priccset – kialakításának köszönhetően – könnyű a lóra felhelyezni, levenni, a hatóság emberei elől pedig szükség esetén egyszerűen a szűr alá rejthették. A fent említett szabályzás még a 19. század közepén is megfigyelhető volt. Béres András 1962-es írása szerint a priccset ekkor már csak a hortobágyi csikósok használták.
A priccs tulajdonképpen nem is nyereg, hanem csak egy nyeregváz nélküli, kiszabott nemez- vagy posztó, amelyet vászonnal, olykor bőrrel is bevonnak. Egyszerűbbet pásztorok is csináltak, a díszesebbeket szíjgyártók készítették. Hevedere nincsen, csupán két kengyele. Tulajdonképpen ez a legfontosabb része, hiszen maga a priccs arra szolgál, hogy a csikós csüngetett lába ne zsibbadjon el, azt meg tudja pihentetni a kengyelben, vágtában továbbá ez a lovas támasztéka.
A hortobágyi csikósok körében ma is használatos priccs alapvetően egy 40×50 cm nagyságú, téglalap alakú, több rétegből összevarrt szűrposztó lap, amelynek két elülső sarkára vaskarikát erősítenek, ebbe csatolják a két kengyelszíjat. Az általános formánál a csikósnyereg elülső részét – ahová a kengyelt erősítik – hosszabbra hagyják, hogy leérjen a ló oldalára, míg a hátsó részét ívelten, félkör alakúra vágják. Az egészet néha bőrrel is befedik, majd színes bőrrátétekkel, vörös, kék, sárga harasztrózsákkal díszítik is.
Mikor a bojtárt a lovagláshoz szoktatják, először szőrén üli meg a lovat, hiszen ha így megtanulja, a heveder nélküli priccsen, lábát a kengyelben nyugtatva könnyen megül. E nyereg használata egyszerű, bár avatatlan embernek szokatlan. Ha szükséges, a csikós egyszerűen felteszi a ló hátára a priccset, és úgy tud felülni rá, ha a jobb karjával erősen a ló jobb oldalához szorítja, bal kezével sörényt fog, bal lábát pedig a ló bal alkarjához, könyök tájékhoz támasztja, és a földről vesz lendületet. Tanult csikós ügyesen, gyakorlottan csinálja, a tanulatlan bojtár nem egyszer keresztülcsúszik a ló másik oldalára. Ha a csikós a ménest állva őrzi, a csikósnyerget vállára csapva hordja, ha lefekszik, a feje alá hajtja (Videó: Szabó Gábor csikós, Hortobágy).
Tapasztalatlan ember tehát könnyen leeshet a lóról, a priccs előnye azonban, hogy eséskor nem fordulhat elő a láb kengyelbe való akadása, mert a csikósnyereg is lerepül a hátasról, lovasával együtt. További előny, hogy a nyergelés – a heveder hiánya miatt – nem vesz különösebb időt igénybe, gyorsan elvégezhető.
Forrás: Hortobágyi NKFT
Patrac
A patrac, vagy ismertebb nevén csikósnyereg tulajdonképpen nem nyereg, hanem csak egy faváz nélküli nemez vagy posztódarab, amelyet olykor bőrrel is bevonnak. Lekötő hevedere nincs, csupán két kengyel. Abból az időből ered, amikor a vármegyék erősen tilalmazták a pásztoroknak a nyergek használatát. A csikós nyerget egyszerűen felteszik a ló hátára, és úgy tudnak felülni rá, ha bal karjukkal erősen a ló marjához szorítják. Előnye, hogy ha a lóról esnek és a lábuk a kengyelbe akad a nyereggel együtt esnek le a lóról.
Füredi nyereg
A tiszafüredi készítésű, majd ennek elterjedésével kialakult, ún. tiszafüredi típusú nyereg jellegzetessége a viszonylag alacsony állás, valamint az első és a hátsó kápafejnek egyaránt ún. kápakanálban való végződése, illetve kiképzése és gyakran míves faragással történő díszítése. Az erdélyi havasok közt fennmaradt nagykápás nyereg mellett a füredi nyereg az egyetlen valóban hagyományőrző összekötő szál a honfoglalás kor és modern mindennapjaink idejét illetően. Emellett ez a nyereg az utolsó iparszerűen gyártott magyar nagykápás többcélú nyereg.
A füredi nyerget kétféle fából készítették. A ló hátára simuló nyeregtalp puhafából, általában nyárfából készült, míg az ívelt kápákat keményfából, Y alakú ágasfából faragták. Mind a puha-, mind a keményfát három-négy évig szárították, hogy ne vetemedjen el..
Univerzális nyereg
Univerzális, vagy ahogy máshogy mondják, többcélú nyereg, ülőfelülete közepesen mély, nyeregszárnya enyhén meredek, felrántószíja rövid. Többféle felhasználási területre is alkalmas, leginkább szabidő lovasok használják, mert alapszinten használható idomító és terep lovaglásra, illetve kisebb akadályok megugratásához is.
Ugró nyereg
Díjugrató nyereg, ülőfelülete lapos, nyeregszárnya előre szabott, felrántó szíjjai többnyire rövidek. A lapos ülőfelület, és előreszabott nyeregszárnyak segítik a díjugrató lovas ülését az akadályok felett, és az ugrások között.
Díjlovas nyereg
Díjlovas nyereg, a díjlovas szakágban lovagló lovasok használják, ülőfelülete mély, nyeregszárnya meredek szabású, és hosszú, felrántószíja többnyire hosszú. Ezen kialakítás mind-mind a funkciót szolgálja. Az idomító lovas ülésének támogatása érdekében van.
