Hortobágyon van Magyarországon az egyik olyan pont, ahol a legnagyobb kiterjedésű égbolt tekinthető meg. Ez a nyári éjszakákon a kintlévőknek igen gazdag látványt nyújt. A tudomány természetesen elnevezte a mítoszokból jól ismert égi alakzatokat, ám a magyar népet is megihlette a csillagok világa, és azok elnevezéseit a maguk szája szerint formálta meg olyan képek hozzáillesztésével, mely a mindennapjaik részeként van jelen, akár maga a csillagos ég.

Irány és időmutató csillagoknak nevezzük azokat a csillagokat, amelyek eleinket a térben és időben való tájékozódásban segítették. Az egyik legfontosabb csillagcsoport a kalauzcsillagok csoportja. Elődeink nagy tiszteletben tartották ezeket a csillagokat, mert velük a csillagos égbolt egy olvasható térképpé vált. Erős fényükkel segítették a biztos célbaérést a vándorok számára. A legismertebb a köztudatban ma is élő útmutató csillag, az Éjszaki vagy Északi csillag, azaz a Sarkcsillag. Az égbolton mindig ugyanazon a helyen látható, erős fénye miatt a legelső tájékozódási pontként szolgál a sötét éjszakában.
A másik csoportja az irány-és időmutató csillagoknak az óracsillagok. A legismertebb közülük a Göncölszekér, (Nagy Medve csillagkép). Estétől reggelig látszik az égen jókora utat járva be. Legkönnyebben a szekér rúdjának mozgását figyelhetjük meg, ahogy óráról órára változik a helyzete. Elnevezésük is Estvéli csillag-az Ikrek csillagképben Castor, a Virradó csillag-az Ikrek csillagképben Pollux.
A harmadik csoport az évszakcsillagok, elnevezésük kapcsolódik az éjszakai égen betöltött szerepükre, és arra, hogy melyik évszakhoz, időjáráshoz kapcsolódnak. Ilyen csillagok a Fiastyúk, melynek neve Fagyhozó csillag, Dérhagyó csillag; Pünkösd csillaga, Kikelet Hírmondója.

A néphagyomány a természeti jelenségek megfigyeléséhez kapcsolódó névadásokon kívül a mindennapi élet eseményeiről, az eszközökről is nevezett el csillagokat. Ilyenformán a földi világ vetületét jelenítették meg az égbolton. Ide tartoznak a foglalkozásokról és a tisztségekről elnevezett csillagképek. Foglalkozásról nevezték el a Juhász (Vénusz), a Bojtárok (Ikrek csillagkép), a Pásztorcsillag (Vénusz), vagy a Halászcsillag (Vénusz) csillagokat. A hadviseléssel kapcsolatos nevek a Táltoscsillag, Hadvezető, Vezércsillag, Pajzstartó (Hattyú) csillag.

A természettel való szoros együttélésből származtak olyan csillagneveink, mint a földrajzi ihletésű Rónaörző, Mátra Szerelme (Hyadok) Alföldi csillag (Északi Korona), Bokorcsillag Szarvasnyom, Óriás Gázlója, Tündérasszony Kútja (Tejút). Az ősi mondák, regék szájhagyomány útján terjedtek tovább és a múlt dicsőségeit őrizték meg a csillagképek elnevezéseiben is. A hősök lelke a Lelkek Útján került fel az égbe, ez a név a Tejút egyik legismertebb neve volt, de a Hadak Útja, Csaba Útja is közismert elnevezésnek számított.

A használati tárgyak, eszközök is megjelenítődtek a csillagos ég csillagneveiben: Juhászbot (Orion csillagkép), Koldusszekér, (Nyilas csillagkép), Kaptár, Méhkas, (Hyadok), Szegényember Tarisznyája, Patkó, (Északi Korona csillagkép).

Az embert napi életében állatok vették körül, házi állatok és vadonélők. Természetszerű volt, hogy őket is odaképzelte az égboltra, így az égi mezőkön megtalálhatók a legfontos állatok csillagai. Az Ebcsillag (Szíriusz), a Fiastyúk, Szarvascsillag (Cassiopeia, Perseus, Auriga), Gödölyék (Capella alatt), Vakondok Túrása.

A történelmi híres alakjait is megőrizték egyes csillagok nevei, mint a Lehel Kürtje, Mátyás Szeme, (Delfin), László Szekere.

A csillagok, csillagképek az embereket megihlették szépségükkel, elérhetetlenségükkel, a művészi önkifejezés eszközeivé váltak, versek, dalok, mondák születtek, amelyekben fantáziadús nevekkel illették a csillagokat.
Költői elnevezések születtek, mint a Ködszemű csillag (Androméda csillagkép), a Vérrel Versengő (Mars), Szőke csillag, Két Árva csillag (Castor és Pollux, Ikrek csillagkép), Koszorúcsillag (Libra).
Az érzelmek, a vágy a bánat, öröm, szomorúság fogalomkörébe tartozó csillag elnevezések: Szerelemcsillag (Vénusz), Vándorlegények Szerencsecsillaga Pásztorok Öröme, Bánatcsillag, Szegényember Szerencséje, Juhászöröm (Delfin csillagkép).
Őseink néhány csillagnak varázserőt tulajdonítottak, babonás tisztelettel vették körül őket és szerencsét hozónak minősítették. Ilyen szerencsecsillag a Delfin csillagképként ismert Kiskereszt, vagy Vándorlegények csillaga. Úgy hitték, ha valaki az égre tekintve megpillantja ezt a halovány csillagképet, az többé soha sem fog eltévedni.
Néhány csillagkép emberi tulajdonságról kapta a nevét, mint az Árva Leány Pillantása (Szíriusz), Aranyhajú csillag, Szépasszony (Antares), Sánta Kata (Szíriusz), Keresztbenéző (Hattyú csillagkép).
(Forrás: Schalk Gyula – Az ősmagyarok csillagos ege 2008.)